Előző blogbejegyzésemben egy olyan amerikai kutatásról írtam, amelyben megállapították, hogy a tengerentúli tanárok átlagosan 945 $-t költenek saját (leadózott) fizetésükből arra a célra, hogy az osztályteremben minden szükséges eszköz rendelkezésükre álljon.
Hirtelen felindulásból magam is összeállítottam egy kérdőívet, amelyet a Facebookon osztottam meg és a tanár kollégák megosztásainak köszönhetően 142-en ki is töltötték, ami persze nevetségesen kicsi szám a teljes tanári létszámot tekintve.
Előre hangsúlyoznom kell, hogy a felmérés nem reprezentatív, így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni. Az is lehet, hogy az országban – egy szerencsétlen mintavételnek köszönhetően – pont sikerült megtalálni azt a 140 tanárt, aki saját pénzéből áldoz arra, hogy elláthassa a munkáját, vagy az is lehet, hogy sokkal több tanár látta a kérdőívet, de cikinek érezte kitölteni, mert Ő nem költ ilyen dolgokra, vagy ugyanígy igaz lehet az is, hogy csupa unatkozó tini töltötte ki a kérdőívet, hogy manipulálja az eredményeket. Őszintén remélem (sőt hiszem!), hogy valóban erről van szó, és egy országos, reprezentatív felmérés teljesen más eredményeket mutatna, elvégre nem élünk a középkorban!
Éppen ezért nem is kellene publikálni az eredményeket. Csak az a baj, hogy megígértem a kollégáknak, hogy közzé teszem, így most csak azt a 142 tanárt kérem, hogy olvassa el az alábbi összegzést, aki valóban kitöltötte a kérdőívet!
Most, hogy 286 szemközt maradtunk (többet úgysem bír ez a webszerver), nézzük a válaszadók eloszlását aszerint, hogy milyen intézménytípusban dolgoznak! A kitöltők 86 százaléka az általános-, illetve középiskolai tanárok közül került ki, csaknem fele-fele arányban.
[Nem volt időm/kedvem szebb grafikonokat gyártani, mint amit a Google kérdőív összegzésénél kapok, így helyenként a címkék szövege nem látszik teljes terjedelemben.]
A kérdőívet kitöltők eloszlása intézménytípus szerint
| Intézmény típusa | Kitöltők száma | % |
|---|---|---|
| Általános iskola | 59 | 42% |
| Középiskola | 63 | 44% |
| Felsőoktatási intézmény | 9 | 6% |
| Egyéb | 11 | 8% |
Térjünk át a kérdésekre!
Milyen gyakran fordul elő, hogy saját fizetéséből kell költenie olyan célra, amely az alapvető munkafeltételek közé kellene, hogy tartozzon?
| Gyakoriság | Válaszok száma | % |
|---|---|---|
| Minden hónapban | 103 | 73% |
| 2-3 havonta | 23 | 16% |
| Félévente | 2 | 1% |
| Alkalmanként | 13 | 8% |
| Szerencsére nem kell | 1 | <1% |
A számok önmagukért beszélnek, a válaszadók csaknem háromnegyede havi szinten áldoz a saját fizetéséből arra a “nemes célra”, hogy megteremtse a munkafeltételeit.
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Körülbelül mekkora összeget fordított az elmúlt tanévben ilyen célokra?
Azt hiszem ilyen típusú grafikonok alá szokták azt írni a médiában, hogy: “No comment”.
Forrás: http://wanna-joke.com/wp-content/uploads/2013/05/my-salary.jpg
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Jellemzően milyen célra fordít saját pénzéből?
Az alábbi táblázatban láthatjuk területekre lebontva a jellemző költségeket:
| Cél megnevezése | Hányan jelölték be? | % |
|---|---|---|
| Kréta, táblafilc | 50 | 5% |
| Fénymásoló papír | 84 | 9% |
| Irodaszerek (toll, ceruza, radír, füzet, stb.) | 122 | 13% |
| Saját számítógép és perifériái | 109 | 11% |
| Saját nyomtatópatron, toner | 105 | 11% |
| Tankönyv, szakkönyv, multimédiás kiadványok, e-book | 104 | 11% |
| A tantárgyi kísérletekhez, bemutatókhoz szükséges feltételek megteremtése (pl. vegyszer, alkatrész, elem) | 39 | 4% |
| Pedagógus továbbképzésen való részvétel | 62 | 7% |
| Saját tulajdonú telefonkészülék használata szülőkkel való kommunikáció céljából | 103 | 11% |
| Oktatásban használt, fizetős internetes szolgáltatások igénybevétele (pl. Ning, Dropbox, Google Drive, Prezi, stb. ) | 14 | 1% |
| Apró figyelmesség a gyerekeknek (mikulás, egyéb események) | 89 | 9% |
| Konferenciák (fenntartó által meg nem térítendő) költségeire | 34 | 4% |
| Egyéb | 34 | 4% |
A visszajelzések alapján a megkérdezett tanárok az irodaszerekre költenek legtöbbet (de ezzel nincs gond, hiszen nemrégiben megtudtuk, hogy “ez hozzátartozik a tanári hivatáshoz“), de a saját számítógép, a nyomtatópatron, a tankönyv/szakkönyv és a szülőkkel való telefonos kommunikáció is gondoskodik a pénztárca fittebb (vékonyabb) megjelenéséről.
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
A költségek tételesen
Munkakörülmények
A kérdőívben az általános munkakörülményekre vonatkozó kérdéseket is feltettem.
Az Ön intézményében kb. hány oktatóra jut egy olyan számítógép, amit bármikor használni lehet (pl. tanáriban elhelyezett)?
A tanárok 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy saját géppel rendelkezik, azt bármikor használhatja. A szerény többségnek (87%) be kell osztania, hogy mikor jut számítógéphez, üdítő kivételt jelent az a két kolléga, akinek nem kell a beosztással bajlódnia, mert nincs olyan számítógép az intézményben, amelyet használhatna. Ilyen körülmények között persze szépen el lehet tölteni a megemelt számú kötelező órákat az iskolában és hazatérve le lehet ülni a saját számítógép elé, készülni a másnapi órákra, beírni az e-naplót, ami persze sok helyen már van, csak éppen lehetőség nincs arra, hogy a jegyeket a munkaidejében, a munkahelyén rögzítse a tanár.
A tanári kar fegyelmezetten és vidáman várja, hogy a hőn áhított számítógépet használhassa, amit ünnepélyes keretek (és lufik) között adtak át nemrégen (EU-s pályázatból)
[Természetesen a kép nem erről szól, bocsánat a rajta szereplőktől]
Ezen számítógépeken elérhető az internet?
De legalább internet van, kivéve ahol ehhez is szerencse kell (4%).
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Van lehetősége az intézményben nyomtatni?
Az ésszerű korlátozásokra persze szükség van, de a korlátozásokat olyan művészi szintre is lehet emelni az intézményekben, hogy a tanár inkább otthon nyomtatja ki az iskolai dolgozatokat, felmérőket. Így nem él vissza az adófizetők pénzével, az adófizetők pedig hálásak a tanároknak, és ezt általában az “egész nyáron úgyis szabadságon vagytok” rigmusokkal szokták megerősíteni (ha egyáltalán). [Ez a biztatás vélhetően azon kollégáknak is jól esett, akiket úgy foglalkoztattak, hogy szeptember 1. és június 30. között volt csak szerződésük, mert a fenntartó így tudott spórolni.]
Jó lenne egy pályázatot indítani a nyomtatókellékek gyártói között! A címe lehetne: “Fogadj örökbe Te is egy tanárt!” A mestertanároknak akár már színes nyomtatópatron is járhatna! A logó lehetne egy szigorú tanár, aki a bevásárlókosarából visszatesz egy doboz legót a polcra és helyette tintapatront vásárol megelégedett (kéjes?) arckifejezéssel…
Forrás: http://www.idwholesaler.com/blog/wp-content/uploads/2011/09/locked-printer.jpg
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Van saját asztala az intézményben?
Nagyon örvendetes, hogy a tanárok legalább a saját asztalukhoz leülhetnek és javíthatják a dolgozatokat, készülhetnek az óráikra, persze ha éppen nincs ott az a kolléga, akivel közös asztalon osztoznak (24%). Ennél lehet persze rosszabb is, amikor nincs asztala valakinek (6%), de ez már annyira durva, hogy ezt én magam sem hiszem el, és arra tippelnék, hogy vagy figyelmetlenség áll a háttérben, vagy a kérdőív celláit “Nincs” szöveggel kitöltő vírus garázdálkodik a Google felhőiben…
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Elegendő méretű az asztala ahhoz, hogy kényelmesen dolgozhasson, elférjen minden könyve, mappája, esetleg számítógépe?
Ha van asztalunk, akkor sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Persze tudjuk, hogy nem a méret a lényeg, de azért nem lenne hátrány, ha az asztalon elférnének a mappák, könyvek, esetleg egy (szigorúan saját tulajdonú) számítógép, amellyel dolgozni lehet, ha már az iskolában nincs elegendő. Ez a munkahelyi élmény a válaszadó tanárok 28 százalékának megadatik, örüljünk ennek együtt!
httpv://www.youtube.com/watch?v=uJkrA6DtDgQ
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
A Pedagógus 2010 kutatás óta persze tudjuk, hogy egy pedagógus számára átlagosan 2,32 négyzetméter hely és 0,61 négyzetméter íróasztal jut a tanári szobában, így nincs semmi meglepő.
Tanári szoba berendezése a Feng Shui jegyében
(az arcokat nem én torzítottam el, nekem szebben is ment volna…)
Forrás: https://lh3.googleusercontent.com/-1UQc43ZI7Sc/TmiBvxU3bnI/AAAAAAAAAxs/zkF-IRwgp5c/s912/IMG_8112_j.jpg
A tanáriban, szertárban, szobájában (ahol jellemzően dolgozni szokott az intézményben) van lehetősége arra, hogy a saját számítógépén elérje az internetet?
Ha már nincs az iskolában elég számítógép, nosza vegyünk egyet saját pénzből, és amortizáljuk le a suliban! Tudunk-e vajon a saját számítógépünkkel az internethez csatlakozni? A 97-es szám nagyon biztató a diagramon, amíg rá nem jövünk, hogy ez nem a százalékos arány, hanem a válaszadók száma, és ez mindössze 70 százalékot jelent. De legalább a kollégák 30 százaléka védve van az internet káros hatásai ellen a munkahelyén, így majd csak otthon fog elmélyedni az internet legmocskosabb bugyraiban (lásd e-napló).
Figyelem! A felmérés nem reprezentatív (sőt, lehet hogy manipulatív), így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni.
Vélemény, hozzászólások
A következő vélemények olvasása kapcsán szintén az unatkozó tinik juthatnak az eszünkben, akik meghekkelték a kérdőívet, mert egyszerűen lerí a válaszokról, hogy ezeket valakik kitalálták:
- A “csoportpénz” nélkül nem létezhetne az intézmény. Mivel borzasztóan megalázó gyanúsításoknak vagyunk kitéve ezzel kapcsolatban (amit a minisztériumok még támogatnak is,hogy jogtalan a csoportpénz…de ugye eszközpénz nincs)..sokszor inkább magunk veszünk meg dolgokat,hogy ne kelljen magyarázkodni…Csakhogy családjaink nem igazán gazdagok és ilyenkor saját gyermekeinktől vonjuk meg a pénzt…Micsoda dolog az,hogy a pedagógus családja szerel,szállít,adományoz,hogy az intézmény működjön? Iszonyatos…
- Gyerekek, eszközök szállítása saját járművel. Enni-, innivaló gyerekeknek, szülőknek rendezvényekre. Iskola különböző telephelyei közti közlekedés. Gyerekek (szülők) által be nem fizetett pénzek pótlása, rendezése. Munkában gyorsan használódó ruházat pótlása (nincs már “köpenypénz”).
- Az iskolán kívüli foglalkozások- kirándulás, ami tovább tart, mint 8 óra (több napos), semmi fizetést nem kapunk az alapon kívül, napidíj bruttó 500 Ft volt a tavalyi tanévben, amiből a teljes napi étkezésünket kellene megoldani. Idén még ennyit sem kapunk, szállást sem fizetnek. Múzeumba, színházba csak önköltségesen mehetünk, de az osztályomból sokan nem tudnak erre áldozni. Szülők is segítettek, hogy legalább egyszer mindenki eljusson. Az osztály harmada (34 fő) szegénységben él, mindennapi pénz gondjuk van.
- Nem teljesen ide tartozik, de az állatvédők az állatok szállítását vizsgálják és aggódnak a marhákért, meg a tyúkokért. Mi, emberek 60 m2-en vagyunk 40 -en, plusz asztalok és székek a teremben. Ezt ki vizsgálja és törődik vele?
- Műszaki tanár és tanműhely vezető vagyok egy szakközép és szakiskolában. Egyre nagyobb gondot okoz a gyakorlati képzéshez, és vizsgákhoz az anyagok előteremtése.
A legutóbbit is úgy tudtuk lebonyolítani, hogy elmentem cégekhez gyakorlatilag koldulni! Szerencsére már elég régi motoros vagyok, sok tanítványom van vezető beosztásban és tudnak segíteni, évek óta! De legutóbb egyikük megjegyezte: tanár úr, ha magának kell, oda adom a raktárkulcsot és szolgálja ki magát, de az iskolát nem nekünk kéne ellátni!
A felmérés persze nem reprezentatív, így az eredményekből nem lehet a teljes tanári populációra vonatkozó következtetéseket levonni. Persze valószínűleg akkor sem történne semmi érdemleges, ha egy reprezentatív felmérés eredményeit olvastuk volna. A (nem felsőoktatásban dolgozó) tanárok most úgyis egy “drasztikus béremelésen” vannak túl, így jut is, marad is (legalábbis a közvélekedés valami ilyesmi lenne…). Aztán jelentkeznének más szakmákból is, hogy “dehát én is vettem már egyszer fénymásolópapírt“, és így már azonnal nem csak a tanárokat, hanem minden magyar munkavállalót érintő általános problémáról lehetne beszélni, és elmondhatnánk, hogy igen, ez sajnos rendszerszintű dolog, nincs mit tenni, mindenki ilyen körülmények között dolgozik, és a mai világban örüljünk, hogy legalább van munkánk. Aztán egy magas rangú személy – akihez véletlenül eljutna a hír – szolidaritásból saját fizetéséből állná a szolgálati Audi kötelező szervízdíját, mindezt a társadalmi felelősségvállalás és az igazságérzet helyreállításának jegyében (vagy nem).
Bejegyzésemet stílszerűen azzal zárom, hogy:
A Pedagógusjogok világnapja alkalmából (október 5.) minden érintettnek sok boldogságot kívánok!
Köszönöm, hogy elolvasta a hatásvadász, demagóg, szakmaiatlan és ünneprontó bejegyzésemet! A jelzőket később még bővítem (vagy nem).
Egy nem pedagógus
(csak közalkalmazott) egyetemi oktató,
aki jó helyzetben van, mert még nem kellett a munkahelyére
fénymásolópapírt vinnie, és (jellemzően) nyomtatni is tud
(bár amit lehet PDF-ben oszt ki már nagyon régóta),
kap irodaszereket (toll, táblafilc, boríték), nagy asztala van,
viszont nemrég adta oda a tartalék Wifi routerét a feleségének, hogy
bevihesse abba az iskolába, ahol tanít, különben nem tudná elérni az internetet
az interaktív táblához csatlakoztatott notebookjáról…
Forrás:
http://www.myeducationstuff.com/stressbusters/images/teacher_whine.jpg